A BUTTLER CSALÁD TÖRTÉNETE RÖVIDEN

A Buttler család, amelynek bárói ága időnként az elbersbergi és ischlitzi előnévvel is él, egyes családtörténeti források szerint az észak-írországi Ulster folyó vidékéről származik, ahol Butler nevű ősi váruk állott. A család később német földön telepedett meg, és tagja lett a régi hesseni lovagi szövetségnek. Legkorábbi ismert őseik közül Gebhardtot 1100-ban, Hartwigot pedig 1170-ben említik az okiratok. Simson (1235) és Andreas (1369) koruk híres lovagjai voltak. Az 1350 táján négy ágra szakadt család két ága az 1500-as években kihalt. A wilprechtrodi és a treuschi ágak Hessen tájékán és Bajorországban éltek. A 16. század végén a Buttlerek egy része Sziléziába, majd a németek által is lakott Kurlandba (Lettország egyik tartománya) ment, azután pedig Lengyelországban telepedett le. Közülük báró Buttler János Magyarországra jött, s nem sokkal ezután az 1687. évi országgyűlés honfiúsította (az erről szóló oklevelet Heves vármegyében, 1696-ban hirdették ki). 1689-ben ezredesi ranggal kinevezték Eger vára (így az ott állomásozó német katonaság) parancsnokává. Gróf Thököly Imre hadmozdulatai miatt rendeleteket intézett a vármegyéhez. 1690-ben például a Thökölyvel összeköttetésben lévő személyeket fő- és jószágvesztéssel fenyegette. Később, a Rákóczi-szabadságharc idején a kurucok ellen harcolt. Számos birtokot szerzett. Gyermeke nem volt, ezért 1701-ben örökbe fogadta unokaöccsét, János Lajost, aki grófi rangot kapott, majd az 1715. évi 134. törvénycikkel beiktatták a honfiúsított nemesek közé. Az ő fia, Gábor szerezte a Torontál vármegyei Párdányt, amelyről a grófi ág az előnevét nyerte.

Gábor unokájának, a Mikszáth-regényből is ismert Jánosnak a Ludovika Akadémia (Ludoviceum) építését elősegítő nagylelkű támogatása egyébként magasan felülmúlta a névadó Mária Ludovika magyar királyné (I. Ferenc harmadik felesége) felajánlását. A királyné koronázási tiszteletdíjából 50 000 forintot áldozott a nemes célra, Buttler gróf viszont 126 000 (ezt megelőzően 10 000) forinttal járult az építkezés költségeihez. József nádor 1831-ben tette le az épület alapkövét, a bécsi udvarnak engedelmeskedő kormányzat azonban mindent elkövetett annak érdekében, hogy megakadályozza az első magyar tisztképző főiskola létrejöttét. Az 1832-36-os országgyűlés nem járult hozzá, hogy a tanítás nyelve magyar legyen, és az összegyűlt pénzt más célokra fordították. Az intézmény 1849-ben Magyar Hadi Főtanoda néven rövid ideig tevékenykedett, de érdemben csak a kiegyezés után, 1872-ben nyitotta meg kapuit. (A Ludovika Akadémia 1945-ig képezett ki gyalogos, lovas, tüzér, valamint szakcsapatbeli tiszteket.) A gróf ott volt a Nagyváthy János kezdeményezésére 1792-ben alapított csurgói református főgimnázium bőkezű támogatói között, és más közintézményektől sem sajnálta pénzét, azonban kétségtelen, hogy elsősorban a Ludovika Akadémia felállítására áldozott legtöbbet, s ezzel vívta ki a legnagyobb elismerést. Mivel nem volt gyereke, a bajorországi Haimhausenből magához hívta egyik rokonát, akit 1845-ös pótvégrendeletében szerzeményi javainak örökösévé tett. Az örökös, gróf Buttler Sándor, mintegy jóvá téve egri várparancsnok rokonának kurucellenességét (a szintén Magyarországra telepedett bárói ág egyes tagjaihoz hasonlóan), már az osztrákokkal szemben vett részt az 1848/49-es szabadságharcban. Leszármazottai gróf Butler-Clonebough néven fordultak elő Zemplén és Sáros vármegyékben, illetve Budapesten.

A bárói ág felmenője, Buttler Ewald a németországi Lindachból jött Magyarországra. A családnak ez az ága Nógrád vármegyében telepedett le, de később Szabolcs vármegyében is megjelent. (Az 1931-ben nyugalomba vonult Buttler Sándorőrnagy, földbirtokos például a nyírpazonyi Hangya szövetkezet elnöke volt.) A Kelecsénypusztán 1825-ben született Henrik és Pongrácz Zsuzsanna fia, Ervin (1857-1927) több nógrádi birtokon, így Kisecseten, Kispusztán, Kislibercsén, Nagylócon és Magyarnándoron (amelyhez Kelecsénypuszta is tartozott) gazdálkodott. Magyarnándoron például 4200 holdas birtoka, tekintélyes szarvasmarha-, sertés- és juhállománya, hatalmas gyümölcsöse, valamint évi egymillió darabos teljesítményű téglaégetője volt. 1880-tól övé lett a Csernyus Antal által 1872-ben épített, értékes fegyvergyűjteménynek és könyvtárnak is helyet adó kelecsénypusztai kastély. Ő még kapcsolatot tartott a lindachi kastélyban élő két nőrokonával. Gyermekei mellé 1899 végén felfogadta házitanítónak a fiatal Szabó Dezsőt. A Kolozsvárról Budapestre költözött, akkoriban nyomorgó, éhező író jól érezte magát a kelecsényi kastélyban, ahol a tanítás mellett különös módon prédikációkat írt, de ambícióinak engedve - a báró marasztalása ellenére - a következő év nyarán elhagyta a kastélyt. (1900 őszén - gróf Tisza István ajánlásával - felvették az Eötvös Kollégiumba). A család tagjai közül megemlítjük még az 1909-ben, mindössze 42 évesen elhunyt Lászlót, Nógrád vármegye levéltárnokát.

* * *

Rokon családok: csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy, Barkóczy, Bródy, Fleming, Glatz, Hanzély, muraniczi Horváth, Jármy, Korbonits, Laczkovics, csíktaplóczai Lázár, gyergyószentmiklósi Lázár, Lovassy, Luzsénszky, Madách, székhelyi Mailáth, Nyáry, Pongrácz, Rohonyi, Szabadhegÿ, Szalachy, Szemere, Wolkenstein-Szirmay és mások